Sziasztok!
Ez az első blogom, és komoly történetem! Minden kritikát szivesen fogadok, legyen pozitív, vagy negatív. Remélem tetszeni fog! Kezdjük hát!
-Feli! Siess mert elkésünk!
-Egy pillanat anya!
Gyorsan magamra kaptam egy violaszínű ruhát meg párat a bőr
ékszereim közül. Az összes ékszerem én készítem, így garantált a minőség, és a
mennyiség, Szolid, kissé füstös smink, szájfény és a szokásos kellékek: a
kontaktlencse, és a mattító hairspry. Kész is vagyok. Gyorsan leszaladtam a
lépcsőn. Anya helyeslőn bólogató fejével találtam szembe magam.
-
Nocsak kincsem! Nem bőrszerkó? Hogy lehet ez?
-
Csak a jó benyomás kedvéért, anya! Elvégre nem te mondod
mindig? A jó benyomás az első. Ha ez meg van, jöhet a többi!-fújtam anya,
általam jól ismert monológját.
-
Úgy, úgy szívem! De most induljunk, különben lekéssük a
találkozót, és tudod: a jó…-kezdte anya, de én a szavába vágtam:
-
…benyomás az első! Igen anya, tudom!-mondtam fáradtan. Beültünk a
limuzinba, és elindultunk a főhadiszállásra. Amint beléptünk a hatalmas
üvegajtón Marcus az őr köszöntött minket:
-
Üdvözlöm önöket! Erre tessék.-mutatott egy folyosó felé. Anya
szelíden meglökött a folyosó felé. A folyosó végén egy nagy faajtó volt. Amint
kinyitottam meghallottam egy férfi hangját:
-
Á, itt van Felicita kisasszony is! Majdnem teljes hát az Időutazók
társasága!
nagyon jó!! imádom! :)
VálaszTörlés